A Kerrang Magazin a decemberi számában leközölt egy két oldalas interjút amit a 5 Seconds Of Summer frontemberével, Luke Hemmings-szel készítettek. Két oldal ide vagy oda, nem lett valami hosszú, de viszont annál érdekesebb, hiszen egy bizonyos téma köré épült, ami nem más, mint a zene... de most kivételesen nem a 5SOS zenéjéről van szó. Az interjú címe az, hogy "A dalok, amik megmentették az életemet", amiben Luke 11 zenével kapcsolatos kérdésre válaszol. Lefordítottam nektek ezt a kis szösszenetet, és a bővebben alatt el is olvashatjátok a teljes interjút: 

Ez egy fajta csavart labda, de amikor fiatalabb voltam, mindig a Mayday Parade-ot hallgattam. Még a mai napig is, igazából. A Mayday Parade volt az első banda, ahol rendesen odafigyeltem a harmóniára meg ezekre a dolgokra. Van egy daluk, a You Be The Anchor... és ez tényleg az otthonomra emlékeztet. Bármi, ami az "A Lesson in Romantics" albumukon van - mindig azt az albumot hallgattam a buszon az iskolából hazafelé menet.

Szeretnék feldolgozni egy U2 dalt - nagyon bírom azt a bandát. A Vertigo-ra vagy az I Still Haven’t Found What I’m Looking For-ra gondoltam. Ez a kettő nagyszerű pop dalok és stadium himnuszok, és szeretnék látni egy arénát, vagy valami annál is nagyobbat, amiben ilyen zene szól - de fiatalabb közönséggel. Hogy csinálnánk-e neki pop/punk verziót? Nem, úgy gondolom, hogy megtartanánk az epikusságát, úgy vélem, hogy ez a stílus igazán passzol hozzánk... de nem azt mondom, hogy olyanok lennénk, mint a U2, vagy bármi ilyesmi. Csak szeretjük ezt az igazi, alternatív-rock hangzást.

Nem tudom - nem igazán láttunk még belőle pénzt. Mindenek előtt, hogy ez beteljesüljön, el kell telnie legalább egy évnek... de igen, még nem igazán láttam semmi anyagi nyereséget, amit a zenénk miatt kaptunk, pedig azért ez a dal egy nagy siker volt.

Azt hiszem, hogy ide valami Good Charlotte-nak kell kerülnie. Ők voltak az első banda, amit igazán szerettem és hatalmas fanjuk voltam. Azt hiszem, a Hold On-t mondom, a "The Young And The Hopeless" albumról. Apukám elvitt egy koncertjükre, amikor kisebb voltam - Sydneyben láttam őket. Meg is volt az első albumuk, a 2000-ben megjelent "Good Charlotte", ahogyan a "The Young And The Hopeless" is. Úgy gondolom, mondhatjuk, hogy ők voltak azok, akik miatt zenész akartam lenni és bandát csinálni.

Oh, ez könnyű... She Looks So Perfect. (nevet) Nem, vicceltem. Valószínűleg a Jesus Of Suburbia a Green Day-től. Zseniális módon mutatja meg egy kibaszott szörnyű hely koncepcióját... úgy gondolom, hogy a külvárosi életet lenyűgöző módon tárja elénk - mondhatni ez a külvárosi élet Jézusa. És, olyan mintha öt dal lenne egyben!

Imádom ezt a dalt. Ez egy igazi rock dal, csodálatos dallammal és hatalmas dalszöveggel. Mikey [Clifford] és Calum [Hood] írták a szöveget - és remek munkát végeztek.

Valószínűleg egy azok közül, amit nem jelentettünk meg, az az, ami eléri nálam, hogy azt kívánjam, bár ne vettük volna fel. Van pár olyan próba, ahová elmész és a körülötted lévő emberek fogják magukat és elérik, hogy megcsinálj egy bizonyos dolgot. Amikor fiatal vagy és soha semmi ilyesmit nem csináltál, úgy érzed, hogy talán nekik van igazuk és hallgatnom kéne rájuk... aztán visszakapod a dalt és az egyszerűen kibaszott szörnyű.

Igazából ennek köze van Angliához - az új Lower Than Atlantis kislemez. Először ma reggel hallottam és úgy gondolom, hogy nagyszerű... igazán nagyszerű. Nem voltam nagy rajongójuk a rózsaszín borítójú albumuk után és nem igazán hallgattam őket, de az az album nagyszerű.

Hagy nézzem meg gyorsan... (legörget a telefonján) Az új Lil Wayne kislemez. Ez az egyetlen dala, amit ismerek, de ez viszont eléggé király. Vagy talán valamelyik Mumford & Sons zene. Imádom a The Cave című számukat.

Talán valami a The Clashtől. Vagy a Green Daytől a Basket Case. Ez jó... ezt választom. Vagy bármi a Nirvanától. Igazából... tudjátok mit, még egyet mondok a Good Charlotte-tól. Mondjuk a Little Things-et - megvan benne az a nyers tinédzserkori szorongás. Ha füllhallgatóval meghallgatod, attól össze akarsz törni valamit és dühös leszel. (nevet)

Egyértelműen a Vertigo a U2-tól. Úgy értem végtelen számban vannak ebben a dalban hook-ok*, egy lenyűgöző gitár riff ami a verzében jön be, csodálatos refrénje van, nagyszerű dalszöveggel... ez valami, amit tudsz énekelni egy stadionban... Aztán, amikor jön a második verze, ahol esetleg a dal kezdene unalmassá válni, bedobnak még egy újabb hook-ot! És aztán, a bridge** után, van még egy hook. Végtelen lehetősége van a közönségnek az éneklésre. Úgy vélem, hogy ez zseniális.